Karrier
A villád előtt mentem el ma délben.
A gesztenyék gyertyákat gyujtogattak
s egy fenyő küldte üde illatát.
Az emeleten nyitva volt egy ablak,
a garázsajtó becsukódott éppen,
piros napfény dalolt a háztetőn.
Egy pillanat---s a lelkem filmszalagján
élesen tisztán megjelent a képed.
Telefonkagylót markolt a kezed,
meg egy füstölgő cigarettavéget,
győzelmes mosoly ült a szájad sarkán,
úgy dobáltad a kagylóba a szót:
„Nézd én elértem mind, amire vágytam.
---mindegy neked mondom, vagy önmagamnak---
felfelé ívelt lásd az életem.
A gyengék, gyávák mind alulmaradtak,
de nekem itt a kertem és a házam,
autóm is van és szép erős fiam.
„ Igaz, nem várok senkit szívdobogva,
a vérem csendes, álmaim beteltek.
Sok ádáz, harcos éven gyűlt a Pénz;
Pénzem van, hallod? S asszonyom a legszebb…
Nem fontos, hogy az éjet átzokogja,
Mással álmodón, mégis az enyém!
„ Ne mondd, ne mondd, hogy nincs pihenő órám
S a hajszolt évek megölték a lelkem,
Ne mond, ne mondd, hogy drága a siker!
Az ifjúság rég elrepült felettem.
Mások utaztak az öröm hajóján,
Mások csókolták el a csókjaim…
„ Én a Perc mellett soha meg nem álltam,
Minden virágom vad vihar sodorta---
Míg másoknak a május muzsikált:
Gyötrő számokat róttam hosszú sorba.
Amit kerestem, mindent megtaláltam,
Csak boldog ember nem voltam soha…”
A villád előtt mentem el ma délben,
a gesztenyék gyertyákat gyujtogattak
s egy fenyő küldte üde illatát.
Szívemben színes virágok fakadtak,
a párommal vidáman összenéztem
s ajkunkon dallal ballagtunk tovább…
Barsy Irma, A befalazott lélek, Budapest, 1943