Barsy Irma

Barsy Irma

szül.:Kail Irma (Veszprém, 1897. okt. 6.- Bp., 1991. jan. 20.)

A hosszú életű írónő rendkívül érdekes személyisége mára már talán feledésbe merült. Túlélt két világháborút, egy forradalmat, többször megváltozott a világ körülötte, melynek élményeit naplójegyzeteiben és írásaiban megörökítette. Műveinek nyelvezete egyszerű, modern, rendkívül szellemes jellemrajzokkal, történetekkel tarkítva. Igazi “magyar” írónő, aki műveiben a magyarságot érdeklő témákat dolgozta ki, (tájak, karakterek, veszteségek, szerelmek), politikamentes látásmódja mindig az ember szemszögéből, legtöbbször a nő szemszögéből vázolja az eseményeket.

Gyermekkorát feldolgozó memoárjában a Győri évek, majd a Szepesség vadregényes mesevilága bontakozik ki, Lőcse, Harakóc.

1909-1913.-ig a lőcsei Felsőbb Leányiskolában járt, melynek emlékeit a Lőcsei Madonna c. regényében dolgozza fel. A regény csak 1935- ben jelenik meg a Magyarság c. lapban, majd 1942-ben könyv alakban is publikálja a Palladis könyvkiadó.

A Felsőbb Leányiskola befejezése után továbbtanulása érdekében, 1913-ban édesanyjával Budapestre, a Ferencvárosba költöznek. Kis kitérővel ugyan, de 1991 –ig., - élete végéig- marad a Ferencváros elkötelezett lakója,  többek közt onnan dokumentálja Budapest 1944 - 45- ös ostromát, mai napig kiadatlan Pincenaplójában.

 1913-1916-ig a Női Felső Kereskedelmi Iskolába (ma Teleki Blanka Közgazdasági Szakközépiskolába) járt. Tanárai közt Mártonffy Miklós, Klein Magda és Dr. Boér Jenő. Boér aki jogot és közgazdaságot tanított nagyon nagy hatást gyakorolt a fiatal lányra, aki Boért példaképének, plátói szerelmének tartotta és Emlékeim II. kötetében részletes leír. Barátságuk és tanár-tanítvány kapcsolatuk megmaradt egészen Boér (89 éves) haláláig.

 1914-ben jelenik meg az első verse nyomtatásban Fekete gyémántok címmel, ekkor 16 éves. A Felső Kereskedelmi befejezése után bár minden vágya a továbbtanulás, de a nagy drágaság miatt állást kell vállalnia, így jelentkezik, és felvételt nyer a Pesti Hazai Takarékpénztárba, ahol 1916-1924-ig dolgozik, mint bankhivatalnok.

1922-től a Raith Tivadar által szerkesztett avantgartnak számító Magyar Írásban megjelenik Vér Andor szonettje: „A Nőnek mondom”. Elég kegyetlen vers melyre Irma válaszol: „ A Nő mondja” , melyet rögtön  publikálnak.

A bankkisasszony, munka után irodalmi estekre, hangversenyre, Operába és színházba jár. Gavallérok kísérgetik, mert a nehéz idők ellenére éli a fiatalok mindennapjait, élvezi a pezsgő Budapesti életet. Emlékeim II. – ben betekintést nyerünk a békebeli Budapest kulturkínálatába, pletykák, sorsok, szerelmek szövődnek előttünk.

 Sokat járunk a Műcsarnokba, jobban mondva, ez a találkozó helyünk. Itt állították ki a főúri kastélyokból elkommunizált képeket, szobrokat. Most végre láthatják az egyszerű dolgozók is ezeket az elzárt remekműveket. Ugy megyünk oda- ingyen- mint valami kaszinóba, mindig találunk ismerősöket.

Vasárnaponként pedig kirándulunk Hoselitzékkal, Kiss Sári, Urbán Eszter költőnő, sokan mások, köztük Kállay Mirkós ( Micu) író és műfordító.(…) A társaság változik, néha velünk jön Páll Rózsa a csúnyácska erdélyi költőnő, akit még az iskolából ismertem. Szép versei vannak. Még nem sikerült kiutazni a Amerikába a vőlegényéhez. A társaság rendszerint párokra oszlik séta közben, és valahogy mindig összekerülök Kállay Micuval. Már úgy hívnak minket: A Kállay kettős. Gyönyörű Rilke fordításai vannak és most fordítja Verlaine-t és az Ezeregyéjszaka meséit, persze , nem a gyerekeknek valót, de Mardrus francia fordítása alapján az eredeti, kissé borsos meséket.

( 1919, Emlékeim II.)

Csak annyit foglalkozik a politikával amennyi szükséges, s bár reagál a hétköznapi szinten őt érő impulzusokra ez  épp elég, hiszen a politika úton útfélen beleszól ennek a generációnak az életébe. A fiatal értelmiségi lány elfogulatlan, tényszerű megjegyzései  a kor zűrzavaros eseményeiről ilyen formában olvashatóak:

 Ilával elkezdtünk angolul tanulni egy Gerle Mária nevű bűbájos teremtéstől. Ő Angliában tanult. Valamikor zsidó volt, de most buzgó református, nagyon vallásos. A leckék megérik a „fehér pénzt”.

Aug. 1-én megbukik a proletárdiktatúra. Új kormány alakul, mint Népköztársaság. 4-én bevonulnak Budapestre a román csapatok. Általános megdöbbenés. Erdélyben nagy pusztításokat tettek, mindenki utálja őket. A felvidékre cseh légionisták, Délmagyarországra szerbek. Lőcséről nem jön posta. A Takarékban nagygyűlés, kidobták a kommunistákat, újra üdvözölték a visszatért igazgatókat. József főherceg is előbújt, hivatalnok-minisztérium alakult. A városban állítólag, sőt vidéken is, verik a zsidókat. Persze, ez a reakciója annak a tagadhatatlan ténynek, hogy a proletárdiktatúra népbiztosai – egy kivételével- mindjájan zsidók voltak. Most kitört a lappangó antiszemitizmus, amit azelőtt az iskolában nem ismertünk. Ott mindenki egyenlő volt. Én továbbra is járok a zsidó barátaimmal, akiket megszerettem és becsültem.

( Barsy Irma, Emlékeim II. 1919)

Az diplomaszerzés beteljesületlen vágya marad, mert anyja özvegyi nyugdíja nem elég kettőjüknek, de elvégez az  egyetemen  egy könyvtárosi tanfolyamot, ahol tanárai többek közt Benedek Marcell, Babits Mihály, Király György, Pikler Blanka, Dienes László.

Közben persze folytatódnak a társasági összejövetelek, az elmaradhatatlan vasárnapi kirándulások, felolvasások,  koncertek, uzsonnák melyek célja a szórakozás, szereplés és a szellemi útkeresés, azonban a fiatal írónő legizgalmasabb és a legáhítottabb célja a század elején is ugyanaz, mint az óta minden fiatalnak:  a nagy Ő megtalálása.

Ezért persze versei, memoárjai sőt, a Budapest ostromát feldolgozó Pincenaplója is tele van titkos találkákkal, kézszorításokkal, csókokkal, várakozással, és rengeteg szerelmi vággyal a szerelemi beteljesülésre.

Műveiben végigsétálunk a női szerelem és vágyakozás fázisain,  a szűzlány kíváncsi kalandozásai, szárnypróbálgatásai a fiatal özvegy szenvedélyes szerelmi történetei és megpróbáltatásainak szemlélői lehetünk, örök értékű, bölcsességekkel, hibákkal,  megalkuvással, örömmel, elfogadással, vagy elengedéssel találkozunk.

A gavallérok érdekes rendszerébe is betekinthetünk, mert egy helyen és időben több férfialak és karakter bontakozik ki Irma írásaiban. A jellemzései szellemesek, és elgondolkodtatók mert örökérvényű hódítási, hárítási, és egyéb pár és társkeresési technikákat fedezünk fel a kis etűdökben. A gavallérok hódítani, sőt egymástól elhódítani próbálták a lányokat, e a szüzesség megőrzése fontos feladat volt, persze csak a lányok fontos feladata. Nem is olyan könnyű feladat, ha a hódítók, gavallérok késlekedtek a gyűrűvel.

A potenciális gavallérok között Kállay Miklós (író, műfordító) kinek várta volna a komolyabb közeledését, élvezte társaságát, és elfogadta volna őt, de a gavallér csak nem nyilatkozott.

 A KisSvábhegyen sétáltunk messze a társaságtól, mígnem egy elhagyatott kertbe érkeztünk.

Sznob vagyok? De imponál Micu turáni arca, a mindig gondosan, szépen öltözöttsége, a selyemharisnyái, a nagy családi pecsétgyűrű az ujján. A mindig udvarias, választékos modora.

-         Szeretném végigcsókolni a testét. Ezt csak olyan női testtel lehetséges, amelyik kizárja az undor gondolatát. Maga nagyon érzéki és én is az vagyok. Annyira fel tud hangolni, hogy ki tudom váltani Magából azokat az érzéseket, amit más nem tud, aki ezt nem tudja Magáról. Jöjjön el egyszer hozzám, hogy kedvünkre kicsókolózzuk magunkat. Ne legyen olyan prűd, hiszen csak az történik, amit maga akar.

Remek parfűmjei vannak. Pármai ibolya, szénaillat. És egyszer megajándékozott egy üveg valódi francia „ Coeur de Jeanette”-tel.

És imponál, hogy olvashatom cikkeit és élvezem verseinek remek formaérzékét.

A Kellner könyvesboltban szoktunk reggelenként találkozni, útközben betérek, mielőtt a Deák Ferenc utcai Központba mennék dolgozni. A bolt hátsó részén van a „szentély” ahol a ritka könyvek sorakoznak. Üvegszekrényben a legszebb könyvek. Néhány szék, asztal, szőnyeg. Ő szép illusztrációkat mutogatott és a székem karfájára ül és csókol. Nem úgy mint Árpád vagy esetleg más. A csókja lehelletfinom érintés. Mint egy pilleszárny. De éppen ez az izgató. Egyszer letérdelt és megcsókolta a lábamat. Sok benne a feminin vonás, ezt is elismeri. ( Barsy Irma, Emlékeim II, 1919)

Barátai közt Novotny Andor ( ma Illés Endre), Weis Bandi ( Vér Andor), a Hajnóczy család tagjai, Kállai Miklós, Raith Tivadar, Szabó Dezső. A széles köztudat által kevésbé ismert barátai is általában kor haladó szellemiségét képviselték, és értékei voltak az akkori társadalomnak. Harcoltak, kutattak vagy alkottak.

 De a sok udvarló közben Irma mégis főnökébe, Barsy Árpádba lesz szerelmes. Persze ez lehetetlen szerelem, mert a főnök 25 évvel idősebb a lánynál, felesége és három gyermeke van. Válásról szó sem lehet, de egymást elhagyni sem képesek. Anyja természetesen ellenzi a kapcsolatot, félni kell, hogy megszólják, lassanként elmaradnak a komoly szándékú udvarlók is. Mi történik ezután, mi a megoldás a lehetetlen helyzetre? Van e egyáltalán kiút egy úgymond pártában maradt (ekkor 23 éves) lánynak?  A barátnők sorba mennek férjhez, sürget az idő.

A háromkötetes, eddig kiadatlan Memoárjában  válaszokat kapunk, és betekintést nyerünk egy igaz történetbe. A  szellemes, század eleji szingli történet valamint a Pincenapló trilógia  publikálásához szükséges anyagi és egyéb forrásokhoz, támogatók, érdeklődők jelentkezését várom. :)

Memoár

• Emlékeim I. A gyermek és a fiatal leány
• Emlékeim II. A bankhivatalnok 1916-1924
• Emlékeim III. A második asszony 1924- 1939

Budapesti Ferencvárosi történet mely Budapest ostromát örökíti meg napló formában: 

Pincenapló ( 1944-45)

• Volt egyszer egy kis otthonom
• Mélységben
• A szabad ég alatt

Barsy Laura

2010.  

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat